Szűcs Krisztina

Mottó: „Emlékezet fehér foltjai,
készül belőletek a szabadvers.”
            (Szűcs Krisztina: Töredék)

Az a posztmodern alaphelyzet, hogy magam magamat idézem, hiszen a mottó egy saját, 16 évesen írt versből való, nem a gőg jele részemről, hanem kifejezése annak: emlékszem arra, hogy milyen érzés, amikor az ember kamaszként saját véleményét, gondolatait akarja valahogy a világ elé tárni. Meg kell könnyítsük a gyerekek dolgát: beszélhessenek őszintén, legyenek tanúk, kapcsolódjanak régi diákokhoz, kortársakhoz, önmagukhoz. Tanuljanak. Tanuljanak jól írni, szépen beszélni. Érteni. Írjanak és beszéljenek…

Igyekszem kísérni őket.