Szenvedély

Ez jutott először eszembe, amikor az ágyban fekve azon gondolkoztam mit is írjak a suli újságba, mert ha jól akarom csinálni, akkor a szenvedély elengedhetetlen hozzá. A saját példámmal fogom elmagyarázni, hogy ez nekem mit jelent.

A néptánc mindig is része volt az életemnek és nem tudnám nélküle elképzelni. A néptánchoz nem csak a tánc szeretete tartozik hanem, hogy a népzene erőt tud adni, ha éppen elfogyóban van, a népviseletek által pedig közelebb kerülök a hagyományainkhoz. A tánc sok mindenre megtanít, de ha nem csinálod szívből, akkor semmi értelme. Csak időpocsékolás. Ha viszont szenvedéllyel csinálod és minden egyes perc, amikor a lépéseket gyakorlod, amikor küzdesz azért, hogy sikerüljön, és amikor nem érdekel mások véleménye, akkor megéri. Mert amikor kimész a színpadra és ott állsz a reflektorok fényében és elkezdesz táncolni akkor minden megszűnik. Egyszer csak csend lesz. Nem gondolkozol semmin és senkin csak hallod a zenét, figyelsz a többiekre és saját magadra és csak élvezed. És a végén, amikor látod, hogy a nézőknek mekkora örömöt szereztél, hogy állva tapsolnak, a miatt, amit te okoztál, az leírhatatlan. Látod szemükben, hogy legalább egy kis időre, de el tudtad velük felejtetni a gondjaikat, problémáikat. Te. Aki csak szenvedélyesen csinált valamit. Abban a pillanatban célba értél. Sikerült. Sikerült valamit kapnod, amit nem vehet el senki és sikerült valamit adnod, amit senki más nem tud. Az egész értelmet nyer.

 Ezek a mondatok lehet, hogy kliséknek hangzanak, de attól még igazak. Minden egyes szavuk. A szenvedély nagyon sok mindenre képes.

 Ez csak egy példa volt a végtelen számú közül, az én saját példám. De biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van egy saját példája.