Reich Lilla

Mondhatjuk, hogy egy igazi örökmozgó vagyok. Imádom Budapestet, ahogy a város lüktet… az épületeket, a kulturális sokszínűséget, hogy mindig történik valami jó, emlékezetes, meghökkentő és életteli. Szerencsés vagyok, mert ebben a városban élek (bár a gyökereimet nem felejtettem el). Nem éltem még külföldön, mert én #itthonvagyokotthon. A munkám és a hobbym nagyban összefügg, hisz napi 24 órában inspirációkat gyűjtök, magamba szívom a kreativitást, átformálom és továbbadom. Annyi tervem van, és félek, hogy az idő kevés lesz rá; de nincs lehetetlen. A fenti képen épp az „én szellemi templomomban” vagyok, a MÜPA Budapestben, ahogy a gyönyörű várost szemlélem.

Mikor érettségiztél?

2006-ban érettségiztem.

Milyen volt tópartisnak lenni? Milyen volt az osztályközösség?

Gyorsan elsuhant az a négy év, alig emlékszem rá. De arra a mai napig büszke vagyok, hogy tópartis voltam. Az osztályközösség nem volt annyira jó, nagyon klikkesedtünk, de utólag nézve szerintem én egyikhez se tartoztam.

Kifejtenéd bővebben, mivel foglalkozol most?

Kreatív stratégiai tervezőként dolgozok egy budapesti kommunikációs ügynökségnél. A munkám nagy részében üzleti rendezvényszervezéssel foglalkozok: koncepciókat találok ki, majd a grafikai csapattal álmodunk egy „új világot”, végül ezt szépen becsomagolom és lenyűgözőm vele az ügyfeleket. Közöttük van például Telekom Magyarország, BMW Magyarország, MOL Group, BOSCH Magyarország, NISSAN, Renault Hungária Kft., RED BULL, Borsodi, Volvo Trucks. Emellett oktatok a Budapesti Metropolitan Egyetemen és a Zsigmond Király Egyetemen. És ha belefér az időmben, akkor különböző projektekben (elsősorban kulturális) is közreműködők.

Kire/mire emlékszel szívesen?

Szívesen gondolok a sárga korlátokra, a „medencére”, a tesiórákra, a festőórákra Teri nénivel, a mosolygós portásbácsira és a kedvenc matektanáromra, Vizi tanárnőre.

Volt-e valami hobbid annak idején? Mi és hogyan fért bele a tanulás mellett az életedbe?

Nem igazán volt időm hobbira. Vidéki voltam, így sok időm ment el azzal, hogy buszon utaztam. Egyedül festészetre jártam a Szabadművelődési Házba Pálné Hencz Terézhez. Imádtam, és sajnálom, hogy nem előbb kezdtem el.

Mit csináltál érettségi után? Megvalósultak-e a terveid?

Nem voltak kőbe vésett terveim, sőt! Inkább sodródtam az elején, aztán egyre határozottabban alakítottam ki a pályámat. Érettségi után felvettek a Kaposvári Egyetemre andragógia szakra, művelődésszervező szakiránnyal, amely mellett múzeumpedagógusi képesítést is szereztem. Majd kitüntetéses diplomával felvételiztem mesterképzésre az ELTE-re, ahol andragógia szakot, felnőttképzés szakirányt végeztem el sikeresen. Ezután a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolára (ma Budapesti Metropolitan Egyetem) mentem, hogy kreatív event menedzsmentet tanulhassak, ahol szintén kiválóan diplomáztam. A tanulás mellett sok helyen megfordultam szakmai gyakornokként, illetve sok időt fordítottam az önkéntes tevékenységre is. Három diploma megszerzése után a nemzeti könyvtárban kezdtem el dolgozni kiállítás- és rendezvényszervezőként, valamint csoportokat vezettem és múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartottam. 1,5 év után hívtak egy event design céghez, ahol projektmenedzserként jobban „belekóstoltam” a rendezvények világába, majd folytattam az utam egy magyarországi vezető rendezvényszervező cégnél kreatív stratégiai tervezőként. Itt, két éve erősítem a csapatot, amellett, hogy oktatok is két egyetemen.

Milyen képességek, készségek, viselkedés, tulajdonság segíti szerinted a ma emberét?

Szerintem a legfontosabb, hogy nyitottak legyünk a világra. Képesek legyünk a folyamatos fejlődésre, tartsuk a lépést a „most”-tal, figyeljünk az itthoni dolgokra csakúgy, mint a külföldiekre. Legyünk bátrak és ne féljünk a kihívásoktól! Nagyon fontos a cél, de a legtöbbet az odavezető útból tanuljuk.

Visszalátogattál-e az érettségi óta az iskolába? Milyen érzés volt? Tapasztaltál valamilyen változást?

Igen, kétszer is. Az unokahúgom és az unokaöcsém ballagásán voltam a suliban. Hogy milyen érzés volt?! Mintha összement volna… nagyon kicsinek tűnt minden. De a szerethető dolgok, amelyeket fentebb említettem, megmaradtak, és ez rengeteg jó emléket idézett fel.

Megfogalmazódott-e benned, hogy valamilyen formában támogasd volt iskoládat, segítsd a mai diákok munkáját? Sosem zárkóztam el attól, hogy a fiatalabbakat támogassam így vagy úgy. Részben emiatt is oktatok az egyetemen. Szívesen mesélek a munkámról vagy a karrieremről, a viszontagságokról és a sikerekről is a diákoknak. Nyitott vagyok egy bambira is egy diákkal, hacsak egy tanácsra vágyik például a pályaválasztás terén.

Fogalmazz meg légy szíves egy javaslatot, üzenetet a mai tópartisoknak!

Legyetek bátrak, ne féljetek élni a lehetőségekkel és ne feledjétek, mindig lesz valahogy!