Pál utcaiak a Vígben

Múlt csütörtökön lehetőségem volt megnézni 2017 egyik legsikeresebb és legnézettebb színházi előadását, A Pál utcai fiúkat a Vígszínházban. Molnár Ferenc regényéből készült produkcióra szinte lehetetlen jegyet szerezni, hiszen minden adott a sikerhez.

A Marton László által rendezett színdarab már az első jelenettől fogva elvarázsolja a nézőket. Az előadás könnyedségét és élvezhetőségét a remek színészi játék, a Dés-Geszti szerzőpáros által írt fülbemászó dalok és szellemes dalszövegek, valamint a fiatalos koreográfia adja. A fiatal színészek közül a Nemecseket játszó Vecsei H. Miklós játéka volt a legkiválóbb: testtartásával, vékony hangjával és tekintetével tökéletesen hozta a gyenge és elesett Nemecsek szerepét. Továbbá a többi pályakezdő fiatal színész is jól játszotta szerepét,  egyedül az Áts Ferit alakító Józan Lászlóval voltam elégedetlen. Szerintem nem illet rá a szerep, emiatt nem tudta hitelesen alakítani.

A jelmezek és a koreográfia jól érzékelteti a Pál utcai fiúk valamint a vörösingesek közötti különbséget. Így például a két csapat háborúja egyfajta táncversenyként vagy dance off-ként jelent meg a színpadon, ami ugyan ötletes, de a színdarab egyik gyenge pontja volt. A díszlet egyszerű, de annál nagyszerűbb volt! A néhány állványból álló díszletet maguk a színészek forgatták, nyitották és zárták össze az összes helyszínt megjelenítve. Mégis az egyik leghatásosabb kellék a színpadba épített, vízzel töltött medence volt, amiben Nemecsek és a két Pásztor megfürdött. Egyes jeleneteknél az első sorban ülő nézők is kaptak a hideg vízből.

Az előadás egyik legmeghatóbb és legszomorúbb jelenete Nemecsek dala volt, miután a vörösingesek megfürdették a tóban. Az előbb említett rész még Nemecsek halál jeleneténél is megindítóbb volt, amit egy dallal próbált enyhíteni a rendező.

Összességében egy nagyon vicces, vidám, de egyben szomorú és elgondolkodtató színdarabot láttam, melynek végén az összes néző állva tapsolt. A színdarabnak erős tanító szándéka is van: bemutatja a barátság fontosságát, a közösségbe tartozás szerepét az életünkben és azt, hogy mit jelent bátornak lenni. Saját szememmel láttam, hogy az előadás minden korosztályra mély benyomást tett, ezért mindenkinek őszintén ajánlom.

Írta: Kivágó Géza