Őszi MondoCon

Idén is megrendezték az Őszi MondoCon-t, október 7.-8.-án, Budapesten, a Hungexpo területén. Ugyan sok hazai és külföldi látogatót vonz az esemény, rengeteg ember számára máig titok, hogy mi olyan különleges benne, és akiknek csak felszínes tudásuk van róla, feltehetőleg furcsaságként tartják számon.

2008 óta szervezik meg Magyarországon minden évszakban – tehát évente 4szer – a MondoCon-t. A név második fele az angol convention szóból ered, mely rendezvényt jelent. Korábban témája kizárólag a japán kultúra volt, és ugyan meghatározó részét most is ez adja, mára már lehetőséget biztosít a japán rajzfilmek és képregények szerelmesei mellett a cosplay, videójáték, nyugati képregények, Marvel és DC filmek, fantasy és science fiction televíziós sorozatok, koreai popzene és híresebb könyvsorozatok rajongóinak, hogy ismerkedhessenek egymással, előadásokat tekintsenek meg és részt vegyenek kézműves vagy egyéb játékos programokon.

Lehetőség van előre beküldős és helyben nevezős versenyekre is, a karaoke, rajz és cosplay megmérettetések mellett akár kedvenc animéik jeleneteit is újraszinkronizálhatják- a zsűrik pedig maguk is a szakmában jártas szinkronszínészek, akik a versenyzőket hasznos tanácsokkal segítik. Az anime-kritika és anime music video –köznyelven AMV- vetélkedések is hatalmas népszerűségnek örvendenek. Szintén híres a League of Legends és a Hearthstone bajnokság is.

Átlagosan 10 ezer látogató is megfordul a rendezvényen egy hétvégén, és a látogatók száma évről évre csak bővül. A 2017-es nyári MondoCon-ra még Hosszú Katinka is elátogatott (A rendezvény Youtube csatornáján a teljes riport megtalálható). A szervezők 2 havonta a Mondo magazint is kiadják, ahol nyereményjátékok és ajánlók mellett a következő con-nal kapcsolatos híreket is közzéteszik.~~

A szerkesztőség 2 további tagjával vasárnap délelőtt, 11 előtt nem sokkal érkeztünk meg a helyszínre. Az időjárás kellemesen őszies volt, azonban ez nem akadályozta meg az igazán eltökélt cosplayereket: sokan az igazi karakterhűségért szoknyában, rövidnadrágban jelentek meg. A sor meglepően gyorsan haladt, így  pár perc múlva már csuklónkon arany színű karszalaggal léphettünk be.

Az atmoszféra érezhetően más volt, mint egy átlagos rendezvényen. Az emberek lelkesek és barátságosak voltak az ismeretlenekkel is. „Itt, a Conon már szinte hagyomány..”- tudtuk meg egy hölgytől, aki régebb óta rendszeres látógatója a rendezvénynek- „hogy bárki bárkit megkérhet egy ölelésre, vagy egy fényképre”. Egyesek ingyen ölelés táblákkal keresték ’áldozataikat’, és még az sem volt meglepő, ha idegenek álltak meg egymás mellett bemutatkozni és ismerkedni.

A tömeget követve az első épületbe, a Fogadócsarnokba is betévedtünk, ahol japán ételek széles választéka tárult elénk. Az étkezőasztalok mind tele voltak, és ebédidő előtt is sorok kígyóztak a pultok előtt; különösen a sushi (A szushi főtt, ecetes rizs, amit leggyakrabban hallal vagy más tengeri eredetű élelmiszerrel együtt tálalnak) és a ramen (A ramen japán tésztaleves. Búzalisztből készített tésztát, húsból készült alaplevet tartalmaz, melyet gyakran ízesítenek szójaszósszal vagy miszóval.) volt népszerű. Bal oldalt az állandó használatban lévő táncpadokból szólt a zene. Az állandó csevejt a nagy belmagasság kissé tompította ugyan, de hamar rájöttünk, hogy, ha nem kopog a szemünk az éhségtől és táncolni sincs kedvünk, akkor jobb lenne tovább állni, mielőtt valamilyen halláskárosodást szenvedünk bámészkodás közben.

A Fogadócsarnok mellett, a szabadban egész nap a Lasertag játék folyt, és balrább a K épület vetett árnyékot a sétányra. Itt volt az információs pult, ruhatár, öltözők, és itt bonyolították le a cosplayverseny zsűrizést. A második emeleten a beküldött rajzokból egy kiállítást lehetett megtekinteni, illetve állandóan üzemelt a karaoke, és akik a helyben rajzolós versenyre jelentkeztek, többek közt itt alkothattak.

(A beküldős rajzverseny nyertese alkotásai)

A legtöbb helyszín és program a D csarnokban volt látogatható. A belépőket hatalmas, pénztárcát nem kímélő vásár fogadta minden elképzelhető holmival ami szem-szájnak ingere; angol és magyar nyelvű mangák illetve könyvek, ajándéktárgyak, pólók, ékszerek, fegyver replikák, cosplayes kellékek vonzották az embert a pultokhoz. A legfelkapott árucikkek a japán édességek és a kitűzők voltak. Lehetetlen lett volna kihagyni az Amai teaház exkluzív kínálatát, ahol a legfinomabb édességekkel és italokkal felszerelkezve várták a lelkesedőket. Jobb oldalt a Just dance! Fanok versenyeztek, mögöttük pedig a Gamer Színpadot rendezték be. Ennek érdekessége az volt, hogy a döntők lezajlása után egész nap szabad játékra volt lehetőség, és több széksort csak a nézőknek állítottak fel akik a nagy kivetítőn követték az eseményeket. A legvarázslatosabb az egészben talán az volt, hogy a kommentátor folyamatos közvetítésével és a közönség hangos szurkolásával az egésznek egy barátságos focimeccs hangulata lett. A csarnok közepe felé a kíváncsiskodók a legújabb játékokat tesztelhették, például a Gran Turismo 4-et, és mellettük társasjátékokat is elhelyeztek azoknak, akiknek ehhez támadt kedvük. Kézműveskedésre különböző Workshopok nyújtottak lehetőséget, ahol akár a worbla-val való dolgozást is elsajátíthatta bárki. Egy kisebb képernyőn az aznapi focimeccset is követni lehetett, azonban ennél nagyobb szerepet kapott a Geeks&Crafts színpad, ahol a legjobb előadások zajlottak. Miyo és Paszuly előadása, a Hogyan válj férfivá elsősorban hölgy cosplayereknek mutatta be a crossplay menetét (hogy potosan mi ez, azt egy másik cikkünkből megtudhatod) nagyon érdekes volt, és annál humorosabb.

Az előadás végeztével ismét a Fogadócsarnokba indultunk, és megkóstoltuk a híres, édes babbal töltött japán palacsintát, a dorayakit, ami a vártnál is ízletesebbnek bizonyult, ráadásul nagyon egészséges alapanyagokból is készült.

A délután folyamán visszatértünk több helyszínre, de legtöbbet a Geeks&Crafts színpadnál időztünk, ahol meghallgattuk a Kis zsánerhatározó című előadást, ami az irodalmi műfajokat és témákat mutatta be részletes példákkal úgy, ahogy az iskolában nem tanulja senki. Ez után egy angol nyelvű előadást hallgattunk meg Religions of Japan címmel, amiből főleg történelmi ismereteket sajátíthattunk el a szigetországgal kapcsolatban. Estére végül borzongva ültünk le az utolsó előadásra, a Sötét Sinto rituálékra, amelyet az egyik főszervező, Istenes Noémi tartott. Ha érdekel, hogy mi az a sintó, hogyan merültek fel ember- vagy állatáldozati rituálék egy ilyen békés vallásban, vagy esetleg csak izgalmas kísértettörténetekre vágysz, az összes előadás, így ez is megtalálható Youtubeon!

Csapatunk elégedetten, és az újfajta tudástól kissé kábán indult hazafelé. Ugyan a rendezvény elsőrorban a szórakoztatásra koncentrál, új ismeretekkel gazdagít, és bárhol új barátokra lelhet az, aki rászánja magát, hogy ellátogat egy hétvégi napon. Mindenkinek szeretettel ajánljuk, hiszen még a szégyenlős emberek is megnyílhatnak itt mások előtt.