Gimesi Csenge Liza

Mikor érettségiztél?

2015 nyarán érettségiztem.

Kifejtenéd bővebben, mivel foglalkozol most?

Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanulok, és remélhetőleg tanító lesz belőlem, pontosan másfél év múlva.

Az egyetemen megtalált egy lehetőség, amit ezúton szeretnék népszerűsíteni a gimis tanulók körében is, ez nem más, mint a KórházSuli program. A program kereten belül iskolás korú, tartósan beteg gyerekeket korrepetálunk (daganatos betegségek, súlyos SNI stb.), akik még orvosi ellátás alatt állnak, és nem járhatnak iskolába, de már nem kell mindennapjaikat a kórházban tölteniük. Ezek a gyerekek többnyire kirekesztődnek az oktatás folyamatából, mert ugyan magántanulói státuszban vannak az anyaiskolánál, mégsem foglalkoznak velük. Erre találta ki ezt a remek megoldást egy kórházpedagógus, és így, leküzdve a földrajzi nehézségeket és azt is amit a betegség jelent, skype-on keresztül korrepetáljuk a kis betegeket, szigorúan önkéntes alapon. Tehát az egyetem mellett sok időt töltök két kis tanítványom korrepetálásával. Gimnazistaként a digitális tananyagfejlesztésbe lehet bekapcsolódni.

Ezen kívül beléptem egy jó hangulatú kórus életébe is, és babysitterként dolgozom.

Kire/mire emlékszel szívesen?

Az avatásunk, a szalagavatónk, a királyválasztás és az osztálykirándulások az elsők, amik ilyenkor beugranak, de a mindennapi életünk apróságait is írhatnám: a szüneteket a parton, vagy a piros fotelekben gubbasztva, vagy a szalagavatós táncpróbákat, az érettségi bankettet. Lényegében azt mondhatom, hogy a gimis évekre, úgy ahogy van, szívesen emlékszem vissza.

Milyen volt tópartisnak lenni? Milyen volt az osztályközösség?

Tópartis éveimre mindig széles mosollyal az arcomon gondolok vissza. Ezt elsősorban az osztályközösségnek köszönhetem, hiszen biztosan állíthatom, hogy az iskola egyik legjobb osztályközössége voltunk. Az osztályon kívüli, évfolyamtársakkal kötött barátságok, és az osztályon belüliek is a mai napig kitartanak. A Tóparti akkoriban, és remélem most is, bővelkedett a diákoknak szervezett programokban, amik még közelebb hoztak minket egymáshoz.

Tanárainkkal, azt gondolom, majdnem egytől egyik kiváló viszonyban voltunk, különösen osztályfőnökünk Radics Ágota és magyartanárnőnk Szűcs Krisztina nőtt a szívemhez, és persze többünkéhez is.

Összességében: tópartisnak lenni nagyon jó volt.

Volt-e valami hobbid annak idején? Mi és hogyan fért bele a tanulás mellett az életedbe?

Hobbim volt a tánc az ének és a gitár. A tánctól tíz év után búcsút vettem talán második évben, de a gitár a mai napig elkísér. Emellett népdaléneket is tanultam, és matematika korepre is jártam. Töredelmesen bevallom, hogy a tanulás nekem egyenrangú volt ezekkel az elfoglaltságokkal, nem helyeztem messze eléjük, így mindig belefértek az időmbe.

Mit csináltál érettségi után? Megvalósultak-e a terveid?

A terveim teljes mértékben megvalósultak, hiszen elsőre felvettek a hőn áhított egyetemre, albérletbe költöztem Budapesten, és lényegében megkezdhettem azt az önálló életet amire azt hiszem, ha előbb nem is, de az utolsó gimis évben mind vágyakozunk.

Milyen képességek, készségek, viselkedés, tulajdonság segíti szerinted a ma emberét?

A megértés és együttérzés talán a legfontosabb manapság. A körültekintés, összeszedettség ugyanúgy. Ezeket egyedül a humor előzheti meg, mellyel a legnehezebb napokat is át lehet vészelni komolyabb elmebaj nélkül. És persze az is nagyon fontos, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül, tudjuk kik a barátaink, kikre számíthatunk, és merjünk is támaszkodni rájuk.

Visszalátogattál-e az érettségi óta az iskolába? Milyen érzés volt? Tapasztaltál valamilyen változást?

Igen, épp a közelmúltban is bent jártunk páran. Jó érzés volt, megrohant a sok emlék, és az érzés, hogy azért itt még minden egyszerű volt, bármit is gondoltunk. Hm, változás? Igazából feleakkorának tűnt, mint annakidején.

Megfogalmazódott-e benned, hogy valamilyen formában támogasd volt iskoládat, segítsd a mai diákok munkáját?

Megmondom őszintén, ezen még nem gondolkoztam. Hirtelen az jut eszembe, hogy ha a diákok közül valaki a TÓK-ra szeretne járni és kérdése van, nyugodtan írjon nekem.

Fogalmazz meg légy szíves egy javaslatot, üzenetet a mai tópartisoknak!

Bizonyára nem én leszek az első, aki azt javasolja: ne stresszeljétek túl a gimit! Ezek az utolsó olyan évek amikor még nem nyomja a vállatokat teljes valójában az önálló élet felelőssége, de már elég idősek vagytok ahhoz, hogy szórakozzatok, és úgy töltsétek el a szabadidőtöket ahogy szeretnétek. (Főleg az utolsó két évben.)

Ja és még valami: őrizzétek az igaz barátságokat!