Dóra Emese

Emese vagyok, szabadúszó szobrászművész.  Hiszek abban, hogy semmi sem véletlen és abban, hogy alakíthatjuk a sorsunkat! A kulcs bennünk rejlik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy gyerekként mindent elképzelhetőnek tartunk és valójában ez csak rajtunk áll, hogy tudunk e továbbra is így gondolni  a dolgokra. Az, hogy valami hogy érint minket, nagyban függ attól, hogy miként  értékeljük azt a  dolgot. Például én rettentő izgulós vagyok, ami sokáig nem javult, míg rá nem jöttem, hogy nem kell legyőznöm, sőt az izgulás az jót jelent, azt jelenti nekem fontos az adott dolog, az izgulás segít jobban teljesíteni, mert nem vagyok közömbös.

Mikor érettségiztél?

2004

Kifejtenéd bővebben, mivel foglalkozol most?

Szobrászként dolgozom, ez abból áll, hogy részint saját terveimet igyekszem megvalósítani, illetve sokszor pályázok, így van már munkám egy szállodában, illetve a SZIGET fesztiválon is több ízben volt kint installációm, készítek érmeket, mintázok, hegesztek :D. Emellett irodai munkát végzek ( a létfenntartás ebből történik), illetve egy okj-s iskolába járok, ahol jazz énekelni tanulok. ( ez egy régi vágyam volt )

Milyen volt tópartisnak lenni?

Esetemben ez elég vegyes volt,de inkább rossz volt , mint jó, lelkileg elég nehéz korszakomban voltam, amiből nehezen sikerült kikeveredni. Így sajnos az iskolai teljesítményem nem pont úgy alakult, mint ahogy én és akár a környezetem szerette volna. Sajnos sem a családom, sem oktatók közül nem fedezte fel senki, hogy komoly lelki okai vannak ennek, én meg még gyerek voltam, így nem tudtam akkor miben vagyok, de idővel kilábaltam, de jobb lett volna hamarabb.

Milyen volt az osztályközösség? Nagyon jó, voltak ugyan kisebb csoportok , amik jobban össze tartottak de alapvetően nagyon jó osztály voltunk, sokat nevettünk

Kire/mire emlékszel szívesen?

Van egy tanárnő, aki már nincs az iskolában, az osztályfőnökünk Enyedi Emese, az ő óráit nagyon szerettem, illetve Pálné Hencz Teréz volt még aki sokat segített, őt már az iskola előtt ismertem, tőle sok pozitív visszaigazolást, támogatást kaptam. Jók voltak suli bulik, azt mindig nagyon vártuk :D Meg jók a sötét sarkok a ronda piros műbőr fotelekkel, ahova be lehet húzódni dumálni. UU meg a sí táborok, osztálykirándulások

Mit csináltál érettségi után? Megvalósultak-e a terveid?

Felvételiztem a műegyetemre, de a rajz alkalmasságin elvéreztem, így elkezdtem rajziskolába járni. Következő évben megpróbáltam a képzőre bejutni nem sikerült, ekkoriban ismertem meg a párom a rajziskolában, akivel azóta is boldogan vagyunk. Következőre végül bekerültem a szobrász szakra, ahol 2012-ben diplomáztam, a párom szintén. Budapesten lakunk, ott dolgozunk. Terveimben még szerepel a zene, ezen most dolgozom, illetve a nem is olyan távoli jövőben család, de még pár dolgot szeretnék előtte.

Milyen képességek, készségek, viselkedés, tulajdonság segíti szerinted a ma emberét?

A legfontosabb szerintem embernek maradni, hinni magadban és a képességeidben, merni őszintének lenni, elsősorban magaddal, belátni saját hiányosságaid ,mert csak így tudsz fejlődni. Fontos korrektnek maradni , sokszor ezek az emberi jellemvonások sokkal többre vezetnek, mint a végzettségek garmadája . Mindegy mennyi pénzed, vagy titulusod van, azt, hogy hogy érzed magad nem ezek határozzák meg. Ha technikai síkon akarok gondolkozni, akkor viszont a nyelvtudás mindenképpen fontos, illetve számítógépes tudás, felhasználói szintnél valamivel magasabban előnyt jelenthet, bár úgy vélem , hogy az emberi tényező a legfontosabb, fontos nyitottnak maradni és merni változtatni, merni fejlődni, rugalmasnak lenni. Lehet némileg szentimentális vagyok, de én így érzek.

Visszalátogattál-e az érettségi óta az iskolába? Milyen érzés volt? Tapasztaltál valamilyen változást?

Egyszer igen. Sajnos már nem volt a kedvenc portásom. Rettentő kicsinek tűnt a tér, nagyobbra emlékeztem és nagyon sötét, rossz, hogy ilyen kevés a természetes fény :D Sajnos pont olyankor mentem, hogy nem találkoztam senki ismerőssel,lehet emiatt is, de számomra nyomasztó volt.

Megfogalmazódott-e benned, hogy valamilyen formában támogasd volt iskoládat, segítsd a mai diákok munkáját?

Őszintén nem igazán, de ez a kérdés sor eszembe juttatta, hogy lehet, hogy most is van ott valaki köztetek, aki hasonlóan érzi magát és nekem nagyon sokat segítettek a lélekről szóló könyvek, mert több ízben magamra ismertem és segített megérteni a helyzetemet. Így rájöhettem, hogy nem vagyok egyedül és nincs olyan, hogy reménytelen.

Fogalmazz meg légy szíves egy javaslatot, üzenetet a mai tópartisoknak!

Legyetek szeretettel egymás felé, ismerjétek el egymás és magatok sikereit is, az életben ez sokkal fontosabb , mint bármi, ebbe beletartozik az is, hogy magatokat is szeressétek! Baromi rövid idő ez. Most számoltam, hogy 14 éve érettségiztem, de olyan mintha most lett volna, amint kikerültök onnan, az idő egyre csak gyorsul, minél hamarabb elkezd az ember tudatos lénnyé fejlődni, annál hamarabb találhat önmagára. Ha úgy érzed elvesztél merj segítséget kérni! Nem csak a diákokra vonatkozik ez a gondolatkör. Aki tanárként dolgozik annak érdemes visszaemlékeznie saját gyerekkorára, hogy nem minden olyan egyszerű akkor, mint ahogy visszatekintve tűnik, s nem biztos, hogy egy renitens diák direkt bomlasztani akar. Tanárként látni kell azt, hogy a diákok sok tekintetben még gyerekek,s ha egy lázadó, vagy a sémából kilógó diákkal találkoznak érdemes segítséget ajánlani , bár tudom sok esetben nehéz közös nyelvet találni, de érdemes megpróbálni, nekem jól jött volna.